4. FEJEZET

Ma éjjel erősebben zörgött. Sokkal többet zörgött. Csodálkoztam, hogy a többi ember hogy-hogy nem kel fel erre a nagy zajra? Most sokkal jobban siettem az ablakhoz, hogy elcsípjem, hogy ki vagy mi az, ami ezt a hangot csinálja, de az ablak nyitója beragadt sajnos és nem tudtam időben kinyitni, hogy megnézzem, mi van odakint. Most van hajnali fél egy. A zargatóm legközelebb három óra múlva jött, de most az egyik ablakomat nyitva hagytam, hogy ha odafutok, még elcsípjek valamit a rendkívül gyors lényből. És rendkívül megrémített, amit sikerült elkapnom. Ugyanis egy emberi alakot láttam átugrani a kerítésünk felett.

     Mint az előző alkalommal, most is az első dolgom volt átmenni a legjobb barátnőmhöz és elmondani neki a felfedezésemet.
- Miért nem kiáltottál rá? – kérdezte.
- Mert éjszaka közepe volt és nem akartam senkit se fölkelteni, én legalább is nem akartam, de hogy a zargatóm miért nem ébresztett fel senkit, azt szerintem soha nem fogom megérteni. – mondtam Steph-nek.
- Legközelebb, ha ilyen adódik, fotózd le, vagy tudom is én, mit csinálj, de mindenképp meg kell tudnunk, hogy ki az. Ez így nem mehet tovább. – fejezte be mondandóját ellentmondást nem tűrő hangon.
Gondolkodtam. Ő is gondolkozott. Egyszer csak eszembe jutott valami.
- Mi lenne, ha egy hétig nálam aludnál? Mondjuk holnaptól kezdve, mert, ahogy számolom az előbbi afférja ennek a rejtélyes valakinek pont egy hete volt. És akkor pont ott aludnál, amikor ő is eljön. – vetettem fel, de nem voltam benne biztos, hogy ezt ő jó ötletnek tartja.
- Mi van, ha figyel téged? Ebben az esetben nem hiszem, hogy eljön, ha én is ott vagyok. – kezdte továbbgondolni a kitalációmat.
- Ó, igazad van! Basszus! Akkor most mit csináljunk? – kérdeztem, de a hangom elcsuklott a mondat végén.
- Nem tudom. Esküszöm neked, ezt most még én sem tudom megoldani. – azzal mindketten mély találgatásba kezdtünk…
     
    A botanikus kertben körülbelül másfél óra után merészkedtem oda Eric-hez. Kérdezősködni akartam arról, hogy ez most hogy van, hogy csak kicsivel több, mint egy hete ismerjük egymást, de már így viselkedik. Mármint ilyen furán. Erőt gyűjtöttem és még mielőtt odamentem volna, arcot mostam jó hideg vízzel.
- Eric, beszélnünk kell.