3. FEJEZET Döntések...

Úgy döntöttem, hogy ma nem megyek dolgozni. Nem tudom, mit jelenthet az álmom, de Eric-et ma nem akarom látni. Nagyon megijesztett, még ha csak az álmomban is. Szóltam Steph-nek, hogy menjünk el még délelőtt a városba, mert kéne nekem egy új szandál és elmondtam neki út közben, hogy ma nem akarom látni Eric-et, és hogy ha esetleg kérdezné, amit furcsállnék is, hiszen még csak egy hete ismerem, nem is olyan jól, akkor mondja azt neki, hogy nem éreztem jól magam, fájt a fejem vagy hasonló.
Ma június tizedike van, ami annyit jelent, hogy ma 25 százalék engedmény van a szandálok árából a Stepps-ben. Úgyhogy én oda akartam menni, Steph-nek viszont egy új karkötő kéne, szóval megbeszéltük, hogy hol találkozzunk, ha megvettük, ami kell és szétváltunk. Nekem fél órámba telt kiválasztani az egyik cipőt, ami tetszett, de legjobb barátnőm se volt sokkal gyorsabb az ékszeresnél. Én ruha-, ő meg bizsu- és ékszermániás. Jó kis csapat! Végül mindketten választottunk valami tök jó darabot és mentünk is visszafelé, mert Stephanie viszont megy dolgozni, szóval neki muszáj visszaérnie.
A kapumnál elváltunk, én bementem a házba, ő pedig elindult a buszmegálló felé.
     Ma igazából más dolgom nem lett volna, mint a munka, úgyhogy megkerestem azt a könyvet, amit még áprilisban hagytam félbe, és folytattam az olvasást. Mondjuk, kicsit leragadtam és nem értettem mi van, ezért inkább elölről kezdtem. Sok dolog közepette elfelejtettem, hogy is volt a történet. A könyv ismét nagyon tetszett, ajánlani fogom Stephanie-nek, ő is imád olvasni, mint én.
       A délután igen hamar eljött, hát igen, olvasással gyorsan telik az idő. Tudtam, hogy Stephanie körülbelül mikor végez, hiszen én is ott dolgozom. Úgyhogy átmentem a házukhoz és ott vártam meg őt. Nem is volt meglepődve, hogy ott talál engem. Az anyukája meghívott vacsorára, úgyhogy felhívtam a sajátomat és szóltam, hogy most csak három személyre főzzön, magának, apunak és az öcsémnek. Az étel igazán finom volt, Steph anyja nagyon jól főz. Vacsi után megnéztük a kedvenc sorozatunkat, hetente van egy rész, úgyhogy már nagyon vártuk, aztán el is mentünk egyesével tusolni majd irány az ágy.

        Még mindig emlékszem a tegnapelőtti álmomra, szóval igen távolságtartó voltam Eric-kel. Amikor azt hitte, hogy nem nézem, akkor is néztem és esküszöm, nem fogok senki arcán ennyi zavartságot látni, mint az övén volt. Meglepetésemben nem csak a szememmel néztem őt, hanem a fejemet is odafordítottam és azonnal elkapta a fejét. Ez nekem nagyon gyanús. Mi olyan furcsa egy idegentől, hogy egy kicsit távolságtartó és nem pletykál szódaráló módjára egy ismeretlennek? Egészen munkaidő végéig ezen rágódtam. Annyira lekötöttek a gondolataim, hogy észre se vettem az idő múlását, csak egyszer azon kaptam magam, hogy Eric már sehol, Stephanie pedig a vállamat rángatja.
- Öh… Mennyi az idő? – kérdeztem felocsúdva a transzból.
- Este 6 óra van! – úristen, a munkaidő már 20 perce lejárt. Mégis meddig próbált kizökkenteni?
- Mióta rázod a vállam? – kérdeztem gyanakvóan.
- Már legalább 10 perce. Azt hittem már ki kell hívnom a mentőket! – kiáltott rám.
- Úh, bocs Steph, csak kicsit elgondolkodtam. – kezdtem, de inkább hagytam a francba. Minek magyarázkodjak? Úgy is tudja, hogy mi van velem.
- Gyere, menjünk haza. – kérte.
Elindultunk a buszmegállóhoz. Az úton visszafele se beszéltem túl sokat, ami rám nem jellemző, hiszen általában lyukat beszélek a hasamba, ahogy a szüleim mondanák. Steph is furcsállóan nézett rám, de nem érdekelt. Lekötött, hogy még is miért láthattam ma azt Eric-en, amit láttam? Ennek nincs semmi értelme. Eldöntöttem, hogy holnap beszélek vele. De nem olyan rámenősen, az szemétség lenne, ha esetleg valami komolyabb dologról van szó. Jaj, csak bírja a gyomrom! Utálom, hogy szerelmes vagyok. A legrosszabb ebben az, hogy nem nagyon bírok megszólalni komoly dologról, csakilyen himi-humi semmiről. A legjobb lesz, ha gyakorlok a tükör előtt. Hú, de hülyén fogom magam érezni. Már máskor is gyakoroltam így és fura volt, hogy csak magamban beszélek.
   Később ettem valamit aztán felmentem a szobámba és tévét néztem. Mindenhol baromság ment vagy reklám, úgyhogy inkább kikapcsoltam és leoltottam a villanyt is, majd befeküdtem az ágyba.

  Volt olyan kedves az éjjeli látogatóm, hogy ma megint eljött. Most sokkal rosszabb volt, mint egy hete.